Felvillant előtte egy kép a Szépség és a szörnyeteg című meséből. Végre valami, amire emlékszik. Ennek mégsem tudott igazán örülni, hisz ez az egész helyzet arra a mesére emlékezteti. Így hát rájött arra, hogy a férfi miért nem tud kedves lenni hozzá. Végülis nem az zavarja, hogy mások szörnyetegnek látják, hanem inkább az, hogy ő saját magát tekinti annak. Ezért is olyan, amilyen: elviselhetetlen.
– Igazad van – felelt a férfi meglepetten. – Csillag az egyetlen lény a földön, akiben teljesen megbízom. Neki nem számít, hogy nézek ki, neki köszönhetően vészeltem át életem egyik legnehezebb időszakát – folytatta elgondolkodva. – Kétség kívül csodálatos állat, olyan, akár egy jó barát. A lány meglepetten hallgatta Krisztiánt, nem is sejtette, hogy ilyen sokat jelent neki ez a ló. „Hát mégiscsak van valaki, akiben megbízik” – gondolta magában.
„Milyen ironikus” – szólalt meg Jázmin magában keserűen, letekintve a folyóra – „mégis csak benned fogom lelni a halálom. Az ember nem menekülhet el a saját sorsa elől” – sóhajtott fel, némiképp beletörődve a helyzetbe. Aztán a szemeit az égre emelve így folytatta: – „Csak azt sajnálom, hogy úgy kell meghalnom, hogy azt sem tudom, ki vagyok. Istenem, miért adtál nekem új életet? Hogy ezt is elhibázzam?”